Itt a fánkszezon, és mivel a hagyományos szalagos fánk receptje már szerepel a blogon, gondoltam újítok kicsit. Én a szalagosból úgysem bírok háromnál többet megenni, mert utána úgy érzem menten kipukkadok. A churrost már évek óta nézegetem, de valamiért eddig sosem fogtam hozzá. Magam sem tudom az okát. Az biztos, hogy kár volt halogatni.
A recept előtt még engedjetek meg egy szösszenetet.
Miért van az, hogy a felnőttek nem képesek gyerek módjára gondolkozni? Most konkrétan magamról beszéli, hiszen ha menne, akkor a tegnapi nagy sírást is elkerülhettem volna.
Lévén félév, az óvodába, újabb tisztasági csomagot kértek. Az óvónők kedvesen felhívták a figyelmet, az elhasználódott fogkefékre is. Ekkor kaptam észbe, hogy nem csak az ovis, hanem az otthoni fogkefék is cserére szorulnak. Eldöntöttem, hogy itthonra megveszem a legcsillivillibb fogsikálókat, hogy növeljem a fogmosási kedvet. El is mentem a drogériába, és három Disney figurás fogkefével tértem haza. Bölcsen csak a vacsora után mutattam meg őket. Először nagy volt az öröm, aztán hirtelen elromlott a lányaim kedve. Ugyanis mindketten ugyan azt a hercegnőt akarták. Hiába próbáltam különböző módszerekkel rábeszélni, legalább egyiküket a másik fogkefére, nem kellett senkire. Ekkor tehetetlenségemben nagyon dühös lettem magamra. Kellett nekem megvenni azt a vacakot, háromszor annyiért, mint a sima mezeit. El is kértem tőlük, eltettem, és mondtam, hogy kapnak olcsó fajtát, amin nincs semmi minta. Na akkor még jobban sírtak. Én meg elvonultam nagy mérgesen tusolni. Végül apuka oldotta meg a helyzetet. Háta mögé rejtette a hercegnős csodákat, és a lányok vakon választottak. Megígérték, hogy nem fognak vitatkozni, megelégszenek azzal, amelyik jut. Azóta újra béke van.
Visszatérve a churrosra, sok receptet láttam már. Legutóbb a Street Kitchen blogon, így ezt a receptet készítettem most el.
12 dkg szobahőmérsékletű vaj
2,5 dl víz
1/2 teáskanál só
15 dkg liszt
2 egész tojás
étolaj a sütéshez (kb. 0,5 l, ha 26 cm-es serpenyőben sütöm)
fahéjas cukor:
2-3 evőkanál cukor
1 csapott kávéskanál őrölt fahéj
A vizet felforraltam a sóval, beletettem a vajat. Amikor a vaj felolvadt, beleöntöttem az összes lisztet. Tovább főztem, és addig kevertem a fakanállal, amíg a massza elvált az edény falától.
Levettem a tűzről és belekevertem a tojásokat is. (Először úgy néz ki, hogy a tojások nem akarnak belekeveredni, de kitartás, menni fog!)
Egy serpenyőben olajat hevítettem.
Szépen zacskóba töltöttem a tésztát, de amikor elkezdtem kinyomni az olajba kilyukadt a nylon. Aztán még egyszer ugyan így jártam.
Így végül a keksznyomóba töltöttem, (annak is van csillagcsöves kinyomója,) úgy nyomtam az olajba a 10 centis rudakat. Késsel vágtam el a tésztát, később rájöttem, hogy elég lehúzni a serpenyő szélén.
Vártam míg aranybarnára sül az egyik oldala, utána átfordítottam. Minél pirosabbra sülnek, annál ropogósabbak lesznek.
Papírtörlőre szedtem, és még melegen megforgattam fahéjas cukorban.
5 dl tej
2 evőkanál étkezési keményítő
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
10 dkg étcsokoládé
4 evőkanál barnacukor
1 csipet só
1 csipet őrölt fahéj
Összekevertem a keményítőt a kakaóporral, majd 1 dl hideg tejet adtam hozzá, és csomómentesre kevertem.
4 dl tejet feltettem forrni, beletördeltem a csokit, és addig kevergettem, amíg az összes csokoládé felolvadt. Sóval, fahéjjal és cukorral ízesítettem, majd hozzáadtam a hideg tejes keveréket.
Folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött.
A churrosokat a meleg csokimázba mártogatva ettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése