Így indul a nap 3 kicsivel

Három gyerek. Nem ia a szám teszi igazán érdekessé, hanem az, hogy a legnagyobb is csak 3 éves. Így aztán soha nincs időm unatkozni. És Barnának sincs. J

Egy átlagos napon 7 és fél 8 között kelünk. (Micsoda luxus J) 

Szilárd (3 éves) kibotorkál a fürdőszobába, majd visszakiabál valamelyikünkért, hogy ugyan kapcsolja már fel a lámpát. Amikor visszaér és öltözni kell, közli, hogy majd ő kiválasztja mit vesz fel, és kiveszi a szekrényből. Ilyenkor hangzanak el a következő mondatok: „Anya hol van a pókemberes (pólóm)?” vagy „Ez a zokni nem jó! Én csigásat szeretnéék.”

Közben Eszter (17 hónapos) is felébred, amit hangos Annya, Mmmama, vagy Appa kiáltásokkal hoz a tudomásunkra. Egyikünk kiveszi őt a kiságyból, le a pizsamát, tiszta pelenkát kap és megpróbálja felöltöztetni. Ekkor következik a reggeli futás. Eszter visítva – kacagva szalad, én (vagy Barna) pedig szaladok utána egy – egy ruhadarabbal. Amikor utolérem gyorsan ráadom, aztán folytatjuk, amíg teljesen fel nem öltözik. Akkor következik a reggeli. Beültetem az etetőszékbe és adok neki valamilyen kenyeret vagy kalácsot, amit egyedül elmajszol.
Szilárd még mindig öltözik…

 Közben Rebeka (2 hónapos) üvöltve adja a tudtomra, hogy ő éhes, de nagyon és lehetőleg azonnal. Tisztába teszem és megszoptatom.
Közben Eszter jól lakik és a maradék kenyeret apró morzsákra cincálja, amit az asztalon és a fél étkezőben egyenletes vastagságban szétszór.
Szilárd már majdnem felöltözött…
Rebeka böfizik vagy az ágyában játszik, értsd nézegeti a kezét vagy egy fellógatott játékot.
Letörölöm a konyhaasztalt, feltakarítok az ebédlőben és inni adok Eszternek.
Szilárd kész az öltözéssel.

Hétköznapokon ilyenkor indul a következő kör. Sál, sapka, kabát és csizma. Hétvégén ő is megreggelizik, aztán megnéz pár mesét.
Rebeka sírdogál, álmos. Hasra fordítom, elalszik.
Esztert kiveszem az etetőszékből. Mostmár mehet játszani. A polchoz tolja a fotelt és mindent (!) lepakol. Leveszem, a fotelt a helyére teszem. Akkor elkezd kipakolni Rebeka ágyából, miközben a pici ott alszik. Lehúzza a takaróját, elveszi a játékot, kiszedi a böfis pelust stb. Visszapakolok és Esztert kirekesztem a nagyszobából. Marad neki a gyerekszoba és az étkező játszótérnek. Az előbbiben nem tölt 2 percnél többet, inkább felmászik az étkezőben a padra, asztalra.
Szilárd éhes, reggelit kér. Esztert valahogy le kell foglalni, hogy hagyja a bátyját enni és ne vegye el tőle a kaját. Sikeres elterelés esetén Szilárd hamar jól lakik. A két nagy elvonul játszani. Rebeka alszik.

Felteszek egy kávét, de még mielőtt lefőne bemegyek a szobába megtudni min veszekszenek, aztán kibékíteni őket. Kész a kávé. Kezdhetem a házimunkát. Eszter és szilárd mindenben segítenek. Főleg, ha megtalálják benne a játékot. Nálunk ugyanis „Szilcsi emelő” adogatja a szekrénybe a tiszta ruhákat és sárkány a porszívó.
Aztán lassan nekiállunk az ebédkészítésnek. Szilárd mindig segít. Szerencsére jó evők a gyerekek, ugyanis bármit megesznek. Sokszor olyasmire is rámondják, hogy „Nyami ezt szeretem!” amit még sosem kóstoltak. Szóval Eszter bent játszik, mert van ám egy kisajtó, ami elzárja a konyhát és a fürdőt a szobáktól és az ebédlőtől. Szili pedig kuktáskodik. Kidobja a zöldséghéjat, előveszi a hozzávalókat, beleteszi a fazekakba, serpenyőkbe a tisztított alapanyagokat, sóz és fűszerez. Nagyon vidám ki csapat ez. Néha segít egy kisautó vagy dinó is.
Az ebéd kész, pedig én még nem is ittam kávét…