Főleg azért mondom, mert mostanában többször sikerült betérnem olyan éttermekbe, ahol a berendezés impozáns, a kiszolgálás pedig fantasztikus volt. Az ételekről viszont inkább ne is beszéljünk. Azt azért végképp nem értem, hogy egy olyan étterem, amelyiknek a tulajdonosa 30 ezret költ etetőszékre (darabonként), hogy szolgálhat fel hideg ételeket?
A Sramli Csárda viszont éppen az ellenkezője. Ebben a soroksári vendéglőben a szerény, sőt családias megjelenés és udvarias kiszolgálás ízletes és minőségi ételekkel párosul.
A malacot mindenki kóstolja meg feltétlenül! Mert itt malac néven nem 60 kg-os technológiai selejtet szolgálnak fel. Hanem igazi fiatal porhanyós malackákat. Hogy honnan szerzik be Magyarországon? Ötletem sincs. Az íze viszont hihetetlenül jó.
Apósommal Budán jártunk. Délelőtt elintéztük ügyes-bajos dolgainkat, utána irány haza. Késő délután lévén eléggé megéheztünk, akkor állt meg nagyapa ennél a vendéglőnél. Állítólag már akkor be-betért, amikor még a régi 5-ös számú úton járt a fővárosba. (Az M5-ös autópálya előtti időkben.)
Már az szemet szúrt, hogy az étlap szezonális. Én azért eléggé gyanakvó vagyok idegen helyen, úgyhogy csirkét választottam, azt talán mindenütt el tudják készíteni. Apósom a férjemmel egyetemben malackarajt kért. Végül elkívántam a malacot és meg is bántam, az egyébként tökéletes csirkét. Azóta is vártam, a következő alkalmat, amikor arra lesz dolgom.
A héten úgy alakult, hogy Pestre mentem, anyósom és a férjem pedig Budára. Hazafelé (ismét 3 óra után) megálltunk a Sramlinál. Új étlap, régi felszolgáló. Semmi forgalom. Ez most jó vagy rossz, délután fél 4-kor?
Azonnal figyelmeztettem anyósomat. Itt bizony kötelező a malacevés, ha rám hallgat. Úgy is volt. Az étel percek alatt az asztalunkra került. Tényleg gyors volt, két 3 év alattival lassan telik az idő.
Anyósom az első falat után igazat adott nekem. A karaj bőre ropogós, húsa annyira puha volt, hogy a kést elő sem vettük. Még a párolt káposztáról is ódákat tudnék zengeni. (Elnézést, ha túlzónak tűnik a lelkesedésem, de az elmúlt időszakban tényleg, nagyon rossz éttermi élményeim voltak.)
Ha legközelebb Pesten járok, én biztosan ott fogok ebédelni.
A cím pedig 1239 Budapest, Soroksár, Grassalkovich út 241.
A képek az étterem honlapjáról származnak http://www.soroksarisramli.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése