Levendulás melaszos kuglóf és a cukormentesség vége

Nem ezzel a süteménnyel ünnepeltük a cukormentes kihívés végét, egy héttel ezelőtt. Inkább elmentem a rétesboltba és minden ízből kértem kettőt. Mindezt február 28-án, mert következő nap a fővárosba mentünk a konyhakiállításra.

Az egy hónap alatt rájöttem, hogy a cukorfogyasztás nem létkérdés. Sokszor eszembe sem jutott édességet enni, máskor megfeledkeztem magamról és bekaptam egy falatot.
Arra az elgondolásra jutottam, hogy ezentúl is oda fogok figyelni arra, hogy mennyi cukrot eszünk.
Eddig is törekedtem arra, hogy a gyerekek ne vigyék túlzásba, de magunkra nem figyeltem oda.
Nem fogok azon görcsölni, hogy jaj nehogy együnk egy kis cukrot, de azért nem kell minden étkezés után bekapni egy falat csokit.

Két-három évvel ezelőtt fokozatosan elkezdtem használni a kristálycukor mellett nádcukrot is. Utána pedig felfedeztem és kipróbáltam rengeteg cukorfélét. Most legalább három féle cukor van itthon, mellette mézet és néha juharszirupot is használok. Almával és banánnal meglepően jól lehet édesíteni, és nem csak süteményeket.
Itthon általában egyszerűen almát szoktunk nassolni. Az almaszeletelő szinte sosem kerül a helyére, mert vagy használatban van vagy a szárítón.
Gumicukor helyett aszalt gyümölcsöket szoktam vásárolni.

Ha a felajánlott díjak közül egyiket sem kapjuk meg, mi akkor is nyertünk. Ez a hónap egy önismereti lecke volt. Tehát a mottóm: kevesebb édesség, több gyümölcs. Abból baj nem lehet.



A recept pedig egy koránt sem cukormentes kuglóf. Semmi gyümölcs, semmi trükközés. Néha megengedhetjütk magunknak. :)
A melasznak van egy érdekes karamellás, kesernyés utóíze. Tele van tápanyagokkal. Én nagyon szeretem az ízét. A tésztát sötétre színezte, mintha kakaó is lenne benne. Szerintem nagyon jó a levendulával.
A viszonylag kevés vaj ellenére szaftos és puha.
A porcukor pedig azért maradt le, mert nem szeretjük. Különben pedig olyan szép fényes, hogy kár lett volna cukorral leplezni. :)
A receptben két cica tökéletes kuglófját vettem alapul.

10 dkg vaj
18 dkg barna melaszos nádcukor
7 dkg kristáycukor
4 tojás szétválasztva
25 dkg simaliszt
1 csomag sütőpor
2 dl tej
1 ek szárított levendulavirág

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Kivajazok egy kuglófformát.
A vajat habosra keverem a cukrokkal. Hozzákeverem a tojások sárgáját. A tejjel felváltva, apránként belevegyítem - az előzőleg sütőporral elkevert - lisztet. Végül hozzákeverem a levendulavirágokat.
30-40 perc alatt készre sütöm.
Rácsra borítva kihűtöm.

Korianderes csirkecombok és a harmadik hét cukor nélkül

Még mindig alaposan meg kell fontolnom, mit is eszek, ahhoz, hogy cukor ne legyen benne.
Nem kívánom az édességet. Na jó, néha igen, akkor nagyon.
Legjobban egy cappucino hiányzik sok-sok tejhabbal.
Megbeszéltük a párommal, hogy pénteken a helyi rétesboltban kezdjük a napot. Bevásárolunk friss péksütiből és én megiszom az áhított tejhabos italt, ő meg egy forró csokit vagy kakaót. Természetesen gyerekek is kapnak valami finomságot.

A kínaiban szezámmagos csirkét kértem és mivel még soha nem ettem ilyet, meglepődve tapasztaltam, hogy cukros máz van rajta. Aznap semmi értelmeset nem ettem még (ez fél 5 magasságában volt), így nem törődtem az édesítéssel, hanem megettem az egészet.

A gyerekek már nem kérnek itthon édességet. Inkább gyümölcsöket szoktak választani. A kedvenceik az alma, a banán és a kivi. Reggel, ha van idő, frissen facsarok narancslét.
A kicsik a szüleimnél azért kapnak csokit, cukrot. Nem is keveset. Szerintem egész hétre elég a a mennyiség.
Néha külön kérem aput, hogy ne vegyen több édességet a gyerekeknek.

4-5 főre

6 csirkecomb (aló- és felső együtt)
1 evőkanál só
1 kávéskanál bors
1 csokor friss koriander(zöld)
2-3 gerezd fokhagyma
1 kg krumpli
1 tk só
5-6 ek olíva olaj

Először meghámozom a krumplit, megmosom és felkarikázom. A karikákat egy 30x40 cm-es tepsi aljába rakom egyenletesen. Rászórok egy teáskanál sót és meglocsolom 2-3 evőkanál olajjal. Alaposan összekeverem, hogy a só és az olaj mindenhol átjárja a krumplit.
A csirkecombokat megmosom, papírtörlőn megszárítom. Minden combot megsózok és megszórom egy kevés borssal. Szép sorban egymás mellé fektetem őket a krumpliágyon.
Egy csokor koriandert apróra vágok, rászórom a csirkecombokra. Meglocsolok minden combot kb. fél evőkanál olajjal.
Megpucolom a fokhagymagerezdeket, kés lapjával mindre rácsapok és a csirkecombok közé teszem.

180 fokra előmelegített sütőben letakarva sütöm 30-40 percet. Amikor a hús már puha, leveszem a fóliát és pirosra sütöm a bőrét. Így finom ropogós lesz.
A szaftja nagyon finom friss kenyérrel.

Spenótos lasagne és a második hét cukor nélkül

Kép innen

A hét eleje sokkal könnyebb volt, mint a kezdetekkor. Egészen csütörtökig minden jól alakult.

Sajnos a gyerekeink megbetegedtek és nehéz éjszakáknak néztünk elébe. Péntekre az 1 éves babánkat is utolérte valami kórság. Magas láza volt és csak sírdogált. Nem evett, nem ivott, nem aludt. Kimerültem.
A gyerekek háztartási kekszet kaptak a déditől. Amikor már annyira elfáradtam és sajnáltam a babókámat, hogy elsírtam magam, a 2 éves kislányom vigaszul a számba adott egy kekszet. Én meg nem ellenkeztem.

Szombaton következett Lengyel József szegedi 10 000 lájk bulija, ahol csodás desszertasztal várta a vendégeket. Gondoltam csak megkóstolok egyet- kettőt, végül mindenből ettem.
Sőt este húgomék, akik a szállásadóim voltak kötelező sörözésre ítéltek, mivel nagyon ritkán van alkalmunk együtt bulizni. Bevallom egy szóval sem ellenkeztem, inkább élveztem a közös kimenőt.
Másnap pedig egy rendes cukros-tejes kávét is megittam.

A vallomásnak itt vége. Visszatértem a cukormentességre. Ez nehezebb volt, mint gondoltam.

A héten olaszos ételeket ettünk, a férjem kedvéért hús és tojásmentesen. Tejtermékek közül is csak kevés sajtot evett. Ez egy májtisztító kúra előkészületi része volt számára.

A lasagne egy nagyon jól variálható étel. Az én kedvencem a klasszikus bolognai változat, de szeretem a carbonarat és más verziókat is.
Most a férjemre tekintettel egy húsmentes verziót készítettem. A spenót szép zöld színe vitamindússága miatt került bele. Tudjátok "Popey a tendgerész..."
Ebben az ételben azt szeretem legjobban, hogy a hűtőből kivéve éppen olyan finom, mint frissen melegen.

4 főre

25 dkg lasagne tészta
2 ek olíva olaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
40 dkg kockázott paradicsom (konzerv)
20 dkg répa
2 szál angolzeller
1 tk só
késhegynyi bors
1 tk bazsalikom levél
25 dkg spenótpüré (fagyasztott, felengedett)
15 dkg parmezán

A zöldségeket meghámozom. A hagymát apróra kockázom, a fokhagymát áttöröm. Olajat hevítek, megpirítom benne a hagymákat.
A répát finomra reszelem, a zellert nagyon apróra kockázom. Hozzáadom a hagymához és átpirítom. Fedő alatt puhára párolom.
Ráöntöm a paradicsomkonzervet, sózom, borsozom beleszórom a bazsalikomot.
Felforralom, majd elzárom alatta a gázt.
A spenótpürét lecsepegtetem.

Hőálló tálba rétegezem. Paradicsomos szósszal kezdek, tésztát rakok rá. Parajkrém következik majd megint tészta. Így folytatom, amíg elfogynak a hozzávalók.
Ideális esetben a tetejére paradicsomos szósz kerül. Parmezánt reszelek rá.

180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 30 perc alatt készre sütöm.

Zöldséges canelloni

Arra gondoltam, hogy a héten olaszos ételeket fogunk enni. Ez alatt nem feltétlen autentikus recepteket kell érteni, hanem sokszor csak olaszos ízesítést, tésztát hasonlókat.
Nem fogok olyan ételnevekkel dobálózni, hogy ez vagy az újragondolva. Egyszerűen csak leírom, hogy én mit találtam ki, a nálunk legkönnyebben beszerezhető alapanyagokra.
A cannelonin kívül lesz még nálunk bruschetta, minestrone, pizza, lasagne (hús nélkül), gnocchi és rizotto is.

Barna a hétvégére májtisztító kúrát tervez, ezért vasárnapig semmilyen állati eredetű fehérjét nem akar fogyasztani. Tegnap megettünk egy nagy adag sertéspörköltet, amit egy kedves barátunk hozott kóstolóba. Ezzel férjecském be is fejezte a húsevést a hétre.

Direkt kevés fűszert használtam. Arra vágytam, hogy a zöldségek saját ízei domináljanak. Számításom bejött, ugyanis egy nagyon finom, kissé édeskés tölteléket kaptam végeredményként.

4 főre

2 evőkanál olíva olaj
2 répa (Kb. 20 dkg)
25 dkg cukkini
2 kalifornia paprika
1 csapott evőkanál só
késhegynyi bors
1 kávéskanál majoranna
1 kockázott paradicsom konzerv (400 g)
25 dkg canelloni tészta
1/2 dl paradicsom püré
15 dkg sajt

A répát és a paprikát meghámoztam, lereszeltem nagy lyukú reszelőn. A paprikákat kimagoztam, apró kockákra vágtam.
Felhevítettem az olajat egy 2 literes edényben, átpirítottam rajta a répát, majd addig pároltam fedő alatt, amíg félig megpuhult. Hozzáadtam a cukkinit és a paprikát. Az egészet puhára pároltam.
Ráöntöttem a paradicsomkonzervet, sóztam, borsoztam, majorannával fűszereztem.
Botmixerrel kissé pürésítettem. Nem kell homogenizálni, de minél kisebb darabkák maradnak benne, annál könnyebb tölteni.
Egy kiskanál segítségével megtöltöttem a canellóni tésztákat. Hőálló tálba rakosgattam őket, szorosan egymás mellé. Meglocsoltam paradicsom pürével, sajtot reszeltem rá.
180 fokon addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején (kb. 30-40 perc).

Fahéjas kókusztejes köles és az első hét cukor nélkül

Kép innen

Egy hét cukor nélkül? Nem is olyan nehéz!
Még jó, hogy nem mondtam le a húsról, mert a héten két disznótoros kóstolót is kaptunk!

Rájöttem, hogy a mindennapi ételeink legnagyobb részébe nem kell cukor vagy más édesítő.
Ha nagyon nassolni szeretnék, akkor bokormogyorót, mandulát vagy diót veszek elő. Az alma és az aszalt gyümölcsök is nagyon jó rágcsálnivalónak bizonyultak. Bár észrevettem, hogy legtöbbször csak megszokásból nyúlnék az édességes polc felé.
Az első napokban, ha édességet kívántam megittam egy nagy pohár vizet. Ez nem segített a sóvárgáson, de nagyon egészséges. :)
Egyik este rántottát ettünk, tehát a tojást nem kerültük.

Az ovis farsangon elkövettem azt a hibát, hogy megettem az utolsó falat nutellás palacsintát, amit a 2 évesem a tányérján hagyott. Csak akkor tudatosult, amikor már lenyeltem. Kifejezetten rossz szokás a legtöbb szülőnél, hogy gyors bekapja a maradékot. Nálunk is. Én spec. sajnálom kidobni a maradékokat, inkább megeszem. Nem túl egészséges. Le kellene szoknom róla.
Anyukám szerint, amit nem sajnálok a gyereknek adni, azt ne sajnáljam a kutyától/kukától se, ha már nem kell senkinek.

Barna úgy döntött, hogy semmilyen gabona félét nem eszik és húst sem. Sajnos a héten egyre betegebb lett, míg szombaton belázasodott. Végül vasárnap engedélyezett magának egy adag tejberizst.

Kicsit felborult a rend, amikor csütörtök délután találkoztam egy egérrel a hálószobában. Az egérragacs remek gyermekfogó tulajdonságaira tekintettel szombatig anyukáméknál voltunk ill. vasárnap napközben.
Így pénteken, szombaton és vasárnap édesanyám készített nekünk is ebédet.

A gyerekekkel nem voltunk szigorúak. Minden nap kaphatta valami finomságot. Nem csak csokit vagy cukrot, de azért kaptak azt is.

Reggelire általában nyers gyümölcsöt, zöldséget vagy granolát ettünk.

Ebédeink:
zöldséges rizs
édes-savanyú (méz és szójaszósz nélkül) párolt rizzsel
rakott krumpli
csontleves, csülök sült burgonyával
sült kolbász sült krumplival

Vacsorára gyümölcsöket, granolát, húslevesben párolt cukkinit, tepertőt és házi májast, rántottát ettünk.

A következő recept nagyon egyszerű. Egy finom és egészséges reggeli kölesből és kókusztejből.
Bármilyen friss, fagyasztott vagy aszalt gyümölcsöt keverhetünk hozzá. A fahéj elhagyható vagy kakaóporra cserélhető. Így a variációk száma végtelen.
Ez az alap hozzá.

4 főre

20 dkg hántolt köles
6 dl kókusztej
1 tk őrölt fahéj

A kókusztejet a kölessel 5 percig forralom. Lezárom alatta a gázt és fedő alatt hagyom, amíg beszívja a tejet és megpuhul.
Tányérba szedem, (hozzáadom a gyümölcsöket) és megszórom fahéjjal.

Cukormentes kihívás és nyers répasaláta

Gyakorlatilag a férjem győzött meg, hogy vegyünk részt mi is Zizi cukormentes hónap kihívásában.
Én már tavaly is ámulattal követtem az elhatározását, miszerint egy teljes hónapon keresztül semmilyen cukrot nem eszik. Sikerült neki!

Mostanában sokat foglalkoztunk (a férjemmel együtt) a különböző cukrokkal és azok előállítási módjával. Eddig még nem találtuk meg azt, amelyik igazán tetszene. Kis utánajárással sok minden kiderült az egészségesnek tartott cukorfélékről. Persze sokszor csak saját fenntartásaink okozzák a gondot.

Mivel én nagyon édesszájú vagyok talán nehezebben tudom majd teljesíteni a kihívást. Másrészről viszont lehet, hogy éppen ezért nagyobb szükségem is van rá, mint egy átlagos cukorfogyasztású embernek.

Az édesítőszerekben nem hiszek. Vagy inkább azok rendkívül káros hatásaiban hiszek. Tehát ezek nem jönnek számításba a hónap hátralevő részében.

Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk Zizi összes szabályát betartani. A különbség annyi, hogy mi húsevők vagyunk, és nem akarjuk ebben a hónapban sem nélkülözni a húsokat.

Ebben a hónapban azt tervezem, hogy itt a blogon is fogok írni a cukormentes élményeinkről. Arról, hogy mennyire könnyű vagy nehéz kibírni édesség nélkül. Ráadásként pedig néhány egyszerű receptet is közlök majd, amik megfelelnek a kihívás szabályainak.

 Elsőként ezt a nagyon egyszerű, receptnek szinte nem nevezhető, salátát ajánlanám a figyelmetekbe.
Nálunk reggelire készült. A 2 éves kislányom olyan élvezettel ette, ami engem teljesen meglepett.

2 főre

65 dkg répa
fél citrom leve

A répát hajszálvékonyan felkarikázom. (Legjobb szeletelő géppel esetleg uborkagyalun csinálni.) Rácsavarom a citromlét és alaposan összeforgatom.