Lengyel József munkáját már régóta ámulattal figyelem.
Visszakerestem a blogján és egészen pontosan a második bejegyzése óta olvasom.
Hasonlóan sok másik emberhez én is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet
Józsival személyesen találkozni. Szerettem volna beszélgetni vele. Rengeteg
kérdésem volt irányába.
Azután kissé bosszúsan olvastam róla, hogy éppen innen a szomszédból (60
km-ről) utazott hozzá két bloggerina,
Eszter és
Gabi. Arra gondolta, hogy bárcsak ismerném
őket, és bárcsak velük tarthattam volna.
Örömmel olvastam mindhármójuk beszámolóját. Közben pedig reméltem, hogy egyszer
majd találkozok velük. Mind a hármójukkal. Hiszen Józsi elbeszélése alapján
megkerestem a blogjukat és olvasni kezdtem őket is.
Már éppen egy Győri utazást fontolgattam, a férjemmel együtt, amikor megláttam
a felhívást. 10 000 lájk party Lengyel József tiszteletére. Méghozzá
Szegeden!
Azonnal e-maileztem Gabinak! (Türelmetlen ember lévén
kétszer is. :) )
Az elkövetkező napokban tűkön ülve vártam. Közben
megszerveztem az utazást, szállást.
Sajnos a férjem nem tudott velem jönni, pedig mindketten szerettük volna.
Maga a buli fantasztikus volt!
Gabi és Eszter mindent profin leszervezett. A hajó, mint helyszín nagyon szép
volt. A hidegtálakon, bőséges választékban, finomabbnál-finomabb ételek
sorakoztak. A két nő csodás desszertasztalt kreált. Eszter egy különleges,
kézzel festett, virágdíszes tortát készített, Gabi pedig az aprósüteményekről
gondoskodott.
Mind a ketten nagyon kedves, vidám és közvetlen emberek. Nagyon jó volt végre
találkozni velük!
Lengyel Józsefet én egy türelmes, komoly és nagyon nyitott
egyéniségnek ismertem meg.
Mindenkivel szívesen beszélgetett. Saját bevallása szerint nem mozog otthonosan
az efféle közegben, mégis nagyon ügyesen oldotta meg, hogy mindenkivel tudjon
váltani pár szót.
Nagyon kellemesen elbeszélgettünk,
igyekezett minden kérdésre válaszolni.
Egy titok: a fényképek csalnak. Élőben magasabb, mint 180 cm. :D
Libor Máriáról is írnék pár sort. Nagyon örültem, hogy ő is ott volt a bulin,
mert így vele is megismerkedhettem. Ő tipikusan olyan ember, akivel egyetlen
perc beszélgetés után úgy éreztem, mintha régi ismerősök lennénk.
Itt szeretném még egyszer megköszönni a sütéssel kapcsolatos tanácsait! :)
Feltétlenül meg kell még említenem Buzás Ágit!
A délután folyamán rengeteget beszélgettünk. Személyében egy végtelenül kedves
és ugyanannyira szerény embert ismerhettem meg.
Az 50 fős vendégseregben tudtommal ő volt az egyetlen, aki otthoni körülmények
között is próbálkozott már karamellvirágok készítésével. Nem is sikertelenül!
Olyan fényképeket mutatott, hogy én laikusként nem tudnám megállapítani
melyikük készítette. Mármint Ági vagy Józsi.
Sok olyan emberrel is nagyon jót beszélgettem, akikkel nem
mutatkoztunk be egymásnak, vagy sajnos nem emlékszem a nevére.
Összességében ez egy varázslatos délután volt!
Köszönöm szépen Gabinak és Eszternek a szervezést és, hogy
megadták a lehetőséget!
Lengyel Józsefnek pedig azt, hogy ilyen messzire utazott és ilyen türelmes volt!
Remélem lesz még alkalmam mindannyiukkal találkozni!
Ehhez a bulihoz számomra szorosan kapcsolódik egy másik
élmény is. Ezt pedig a húgomnak és a párjának köszönhetem.
Ők ugyanis Szegeden laknak, így kézenfekvő volt, hogy náluk töltsem az
éjszakát.
Én már reggel átutaztam a városba. Fontos megbizatásom volt, 25 kg citromsavat
kellett venni. Így elmentem a cukrásznagykerbe és magamnak is vettem pár
dolgot. Ha már úgyis ott voltam…
Testvéremék Új-Szegeden ébredeztek még. Oda invitáltak a sógijelölt szüleihez.
Friss melegszendvicsekkel vártak, ami igazán kellemes meglepetés volt. A
bemutatkozásom pedig annyira jól sikerült, hogy ebédmeghívásban részesültem.
(Vagy annyira jófej húgom anyósjelöltje. :) )
Visszatérve a belvárosba lázas készülődésbe kezdtem, és tesóm segítségével
kicsit megszépültem a fent említett partyra. Sőt még sofőrszolgálatot is
biztosítottak számomra. :)
A buli után csak egy táskacserére mentünk fel a lakásba, ahonnan gyalog
folytattuk utunkat. Egy szimpi kocsmaféleségbe érkeztünk kb. három sarokra a
lakástól.
Ott megittunk pár sört és hosszan elbeszélgettünk az élet kisebb-nagyobb
dolgairól.
Még arra is rábírtak, hogy próbáljak meg csocsózni. Hát, ha láttatok még bénát…
:)
Le a kalappal – ha jól emlékszem – Noel előtt, aki vérprofin játszott és beállt
hozzánk negyediknek. Na az ő idegei tuti acélból vannak.
Fél egy körül mentünk haza, ahol húgom párja olyan krumplipürét főzött, hogy
azt egyszer biztosan posztolom, amennyiben engedélyt kapok rá valaha.
A másnap reggeli tükörtojás is ugyan ez a kategória. Friss kiflivel és
paprikával.
A legjobb az volt az egészben, hogy most kivételesen én
voltam kiszolgálva, ami 3 gyermek mellett valljuk be ritkán fordul elő.
Köszönöm szépen, hogy egy hétvége erejéig elkényeztettetek! :)