Mogyorós keksz

Ezt a kekszet Ötvös Zsuzsannának készítetten, a Praliné Paradicsom blog szerzőjének.

De kezdjük az elején.

Van a férjemnek egy nagyon kedves jó barátja, aki most töltötte be a 30. életévét.
Ebből az alkalomból a menyasszonya szervezett egy meglepetés köszöntést a számára, ahová minket is meghívott. Nagyon örültön neki. Azonnal szervezkedni kezdtünk. Mert 3 gyereket nem olyan egyszerű ám egyszerre lepasszolni. Főleg úgy, hogy ugyan azon a napon anyukámék is elutaztak. Ráadásul Isaszegen leptük meg az ünnepeltet, így nem csak arról volt szó, hogy elugrunk a város másik felébe, ahonnan bármikor haza tudunk ugrani, ha szükséges. Végül húgom és a párja voltak a bátrak, akik vállalták a gyerekeinket a majdnem 24 órára.

Közben a facebook-on volt egy kekszes játék, amit Ötvös Zsuzsi nyert meg. Mivel ő éppen Pesten volt, mi meg a közelbe voltunk hivatalosak, hozzá is elvittük a nyereményt.

Így szombaton délelőtt indultunk a fővárosba. Kora délután érkeztünk Zsuzsihoz. Ő éppen nyakig volt a bonbonkészítésben. Méghozzá nagy üzemben, mert vasárnap ő is szerepelt a Street Food Show blogos szekciójában. Zsuzsit egy szerencsés véletlen folytán Libor Mária egyik kenyeres délutánján ismertem meg. :)
Öröm volt újra találkozni vele, főleg úgy, hogy a férjem is nagy csodálója a bonbonjainak.
Egy fantasztikus epres-levendulás limonádéval kínált bennünket, ami nagyon üdítő volt a nyári forróságban.
Voltunk olyan szerencsések, hogy megkóstolhattuk a Street Food Show-ra készült bonbonokat is, ráadásul kaptunk ajándékba egy pufisünös hűtőmágnest is. :)

A következő állomás már Isaszeg volt.
Úttalan utakon jutottunk a kempingbe, ami egy horgásztó partján fekszik. Körös körül hegyek és erdők. Csodás táj.
Megérkezve azért megkérdeztük, jó helyen járunk-e. Erre megszólalt egy srác, hogy ő is a bulira jött. Bemutatkoztunk. Na az volt a nap első poénja. Ugyanis kiderült, hogy ő a testvérem párjának az unokatesója. Rögtön elmeséltük, hogy az unokabátyja vigyáz most a gyerekekre. Fel is hívta rögtön a rokont, átadta nekem a telefont. Nagy csend lett a vonal végén, amikor én szóltam bele a készülékbe. Utána meg nagy nevetés. :)
Közben szépen sorban megérkezett az összes vendég. Legvégül az ünnepelt, bekötött szemmel.
Volt nagy meglepetés, amikor lekerült a kendő.
Nagy nevetések közepette mesélte, hogy mikre számított. A munkatársai segítettek az elterelésben, ezért azt hitte repülővel mennek valahová. Mivel tudta, hogy be lesz kötve a szeme, egyik nap kiautózott  a reptérre, hogy tudja kb. mennyi idő alatt ér oda. :) A másik nagy poén az volt, amikor elmutogatták milyen nehéz is bekötött szemmel beülni egy autóba.
Mivel a vendégek között van egy remek cukrász, természetes volt, hogy ő hozta a tortát. Nem is akár milyet. Az ünnepelt és a meghívottak fotói díszítettét. Természetesen a szülinapos kedvencét, Eszterházyt.
Egy nagyon jó nap volt. :)

Még meg kell említenem a tesómék bébiszitteri "munkáját" is! A gyerekeink nem győzték mesélni, milyen klassz volt velük. Húgomék pedig annyira figyelmesek voltak, hogy nem csak a gyerekekkel, hanem a rendrakással, mosogatással stb.-vel is elbántak. Köszi, köszi, köszi!

20 dkg bokormogyoró
6 dkg vaj
1 dl cukor
1 nagy tojás

200 fokon 10-12 perc

Lengyel József 10 000 lájk bulija

Lengyel József munkáját már régóta ámulattal figyelem.
Visszakerestem a blogján és egészen pontosan a második bejegyzése óta olvasom.
Hasonlóan sok másik emberhez én is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet Józsival személyesen találkozni. Szerettem volna beszélgetni vele. Rengeteg kérdésem volt irányába.

Azután kissé bosszúsan olvastam róla, hogy éppen innen a szomszédból (60 km-ről) utazott hozzá két bloggerina, Eszter és Gabi. Arra gondolta, hogy bárcsak ismerném őket, és bárcsak velük tarthattam volna.
Örömmel olvastam mindhármójuk beszámolóját. Közben pedig reméltem, hogy egyszer majd találkozok velük. Mind a hármójukkal. Hiszen Józsi elbeszélése alapján megkerestem a blogjukat és olvasni kezdtem őket is.

Már éppen egy Győri utazást fontolgattam, a férjemmel együtt, amikor megláttam a felhívást. 10 000 lájk party Lengyel József tiszteletére. Méghozzá Szegeden!

Azonnal e-maileztem Gabinak! (Türelmetlen ember lévén kétszer is. :) )

Az elkövetkező napokban tűkön ülve vártam. Közben megszerveztem az utazást, szállást.
Sajnos a férjem nem tudott velem jönni, pedig mindketten szerettük volna.

Maga a buli fantasztikus volt!
Gabi és Eszter mindent profin leszervezett. A hajó, mint helyszín nagyon szép volt. A hidegtálakon, bőséges választékban, finomabbnál-finomabb ételek sorakoztak. A két nő csodás desszertasztalt kreált. Eszter egy különleges, kézzel festett, virágdíszes tortát készített, Gabi pedig az aprósüteményekről gondoskodott.
Mind a ketten nagyon kedves, vidám és közvetlen emberek. Nagyon jó volt végre találkozni velük!

Lengyel Józsefet én egy türelmes, komoly és nagyon nyitott egyéniségnek ismertem meg.
Mindenkivel szívesen beszélgetett. Saját bevallása szerint nem mozog otthonosan az efféle közegben, mégis nagyon ügyesen oldotta meg, hogy mindenkivel tudjon váltani pár szót.
Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, igyekezett minden kérdésre válaszolni.
Egy titok: a fényképek csalnak. Élőben magasabb, mint 180 cm. :D

Libor Máriáról is írnék pár sort. Nagyon örültem, hogy ő is ott volt a bulin, mert így vele is megismerkedhettem. Ő tipikusan olyan ember, akivel egyetlen perc beszélgetés után úgy éreztem, mintha régi ismerősök lennénk.
Itt szeretném még egyszer megköszönni a sütéssel kapcsolatos tanácsait! :) 

Feltétlenül meg kell még említenem Buzás Ágit!
A délután folyamán rengeteget beszélgettünk. Személyében egy végtelenül kedves és ugyanannyira szerény embert ismerhettem meg.
Az 50 fős vendégseregben tudtommal ő volt az egyetlen, aki otthoni körülmények között is próbálkozott már karamellvirágok készítésével. Nem is sikertelenül! Olyan fényképeket mutatott, hogy én laikusként nem tudnám megállapítani melyikük készítette. Mármint Ági vagy Józsi.

Sok olyan emberrel is nagyon jót beszélgettem, akikkel nem mutatkoztunk be egymásnak, vagy sajnos nem emlékszem a nevére.

Összességében ez egy varázslatos délután volt!

Köszönöm szépen Gabinak és Eszternek a szervezést és, hogy megadták a lehetőséget!
Lengyel Józsefnek pedig azt, hogy ilyen messzire utazott és ilyen türelmes volt!

Remélem lesz még alkalmam mindannyiukkal találkozni!

 Még több kép a facebookon.

  

Ehhez a bulihoz számomra szorosan kapcsolódik egy másik élmény is. Ezt pedig a húgomnak és a párjának köszönhetem.
Ők ugyanis Szegeden laknak, így kézenfekvő volt, hogy náluk töltsem az éjszakát.

Én már reggel átutaztam a városba. Fontos megbizatásom volt, 25 kg citromsavat kellett venni. Így elmentem a cukrásznagykerbe és magamnak is vettem pár dolgot. Ha már úgyis ott voltam…
Testvéremék Új-Szegeden ébredeztek még. Oda invitáltak a sógijelölt szüleihez. Friss melegszendvicsekkel vártak, ami igazán kellemes meglepetés volt. A bemutatkozásom pedig annyira jól sikerült, hogy ebédmeghívásban részesültem. (Vagy annyira jófej húgom anyósjelöltje. :) )
Visszatérve a belvárosba lázas készülődésbe kezdtem, és tesóm segítségével kicsit megszépültem a fent említett partyra. Sőt még sofőrszolgálatot is biztosítottak számomra. :)

A buli után csak egy táskacserére mentünk fel a lakásba, ahonnan gyalog folytattuk utunkat. Egy szimpi kocsmaféleségbe érkeztünk kb. három sarokra a lakástól.
Ott megittunk pár sört és hosszan elbeszélgettünk az élet kisebb-nagyobb dolgairól.
Még arra is rábírtak, hogy próbáljak meg csocsózni. Hát, ha láttatok még bénát… :)
Le a kalappal – ha jól emlékszem – Noel előtt, aki vérprofin játszott és beállt hozzánk negyediknek. Na az ő idegei tuti acélból vannak.

Fél egy körül mentünk haza, ahol húgom párja olyan krumplipürét főzött, hogy azt egyszer biztosan posztolom, amennyiben engedélyt kapok rá valaha.
A másnap reggeli tükörtojás is ugyan ez a kategória. Friss kiflivel és paprikával.

A legjobb az volt az egészben, hogy most kivételesen én voltam kiszolgálva, ami 3 gyermek mellett valljuk be ritkán fordul elő.
Köszönöm szépen, hogy egy hétvége erejéig elkényeztettetek! :)

Segítsüti - Epertorta svájci habcsókkrémmel

Ma ismét elindult a Segítsüti süteményárverése. Ezúttal a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika az árverés kedvezményezettje. A befolyt összegből ugyanis egy speciális intenzív ágyat szeretnének venni a klinika megújuló Intenzív Osztályra, amely a daganatos és leukémiás gyermekek ellátását nagyban megkönnyítené. Külön megtisztelő számomra, hogy ezúttal egy általam készített süteményre is lehet licitálni. A Segítsüti honlapján részletes információ található az árverésről és a további részletekről. Nem csak licitálásra, hanem ajándékok vásárlására is lesz lehetőség, szóval nem kell aggódni a - remélhetőleg magas - árak miatt.

Nagyszerű ötletnek tartom rokonok, baráti társaságok összefogását, akik összedobják a pénzt és közösen licitálnak egy-egy süteményre.

Amikor Nemisbéka felkért röviden tanácskoztam a férjemmel a kézbesítést illetően. Végül úgy döntöttünk, hogy személyesen visszük majd el a süteményt. Legalább lesz alkalmunk kirándulni is. Így nyugodtan választhattam tortát. Emlékeztem egy receptre, amelyben a tortalapok sütés után élénk rózsaszínűek maradtak. Végül hosszas kutatás és rengeteg próbasütés után letettem a színes verzióról. Ugyanis az elképzeléseimnek megfelelő színt csak ételfestékkel (vagy jell o zselatinnal) lehet elérni. Mindennek ellenére maradtam az alaptészta gyümölcspürével való dúsítása vonalon. Így végül kaptam egy kevésbé színes, de annál ízletesebb tortalapot. A svájci habcsókkrém vagy más néven svájci habcsókos vajkrém (ki hogy fordítja) nem volt kérdéses. Igazából ez volt az első gondolatom, mert ez az egyik kedvenc töltelékem és tortabevonóm.

Egy 3 szintes, 18-cm-es tortához

225 g vaj
350 g cukor
4 db tojás
300 g liszt
1 (12 g) csomag sütőpor
fél teáskanál (3 g) só
240 ml tej (házi vagy 2,8%-os)
120 ml eperpüré (fagyasztóból felengedett eperből)

Előmelegítem a sütőt 180 ^oC-ra és előkészítek három, 18 centis tortaformát. A vajat habosra keverem a cukorra, egyesével hozzáadom a tojásokat. Hozzáadom az eperpürét és a tejet. A lisztet egy külön tálban összekeverem a sóval és sütőporral. Hozzákeverem a vajas masszához. Egyenlően elosztom a formákban (én mérleget használok) és a forró sütőbe teszem. 20 perc után átcserélem a formákat. Összesen kb.45-50 perig kell sütni. A formában hagyom kihűlni.

A krémhez

5 nagy tojás fehérje
265 g cukor
1 csipet só
10 ml házi vaníliakivonat
375 g puha vaj kis kockákra vágva (1x1 cm-esre)

A tojások fehérjét elkeverem a cukorral és gőz fölött addig keverem, amíg átlangyosodik és a cukorszemcsék feloldódnak. Én a két ujjam közé szoktam csippenteni egy kevés masszát, úgy ellenőrzöm a homogenitást. Mikor levettem a gőzről kézimixerrel kemény habbá verem 2-3 perc alatt közepes fokozaton, mintha habcsókot készítenék. A kemény habhoz szórom a sót és öntöm a vanília kivonatot. Tovább verem a mixerrel közben kockánként hozzáadogatom a vajat. Először összeesik a hab, de a legvégén jó lesz csak kitartóan kell keverni és adagolni bele a vajat. A kész vajkrémmel szobahőmérsékleten lehet a legjobban dolgozni. Hűtőben kissé megdermed, tehát ilyenkor érdemes hamarabb kivenni,  mixerrel felhabosítani és legalább fél órát várni torta megtöltése és/vagy bevonása előtt.

Az epres tortalapok ötlete innen származik.

Sramli Csárda

Az egyszerű név és külső ne tévesszen meg senkit!
Főleg azért mondom, mert mostanában többször sikerült betérnem olyan éttermekbe, ahol a berendezés impozáns, a kiszolgálás pedig fantasztikus volt. Az ételekről viszont inkább ne is beszéljünk. Azt azért végképp nem értem, hogy egy olyan étterem, amelyiknek a tulajdonosa 30 ezret költ etetőszékre (darabonként), hogy szolgálhat fel hideg ételeket?

A Sramli Csárda viszont éppen az ellenkezője. Ebben a soroksári vendéglőben a szerény, sőt családias megjelenés és udvarias kiszolgálás ízletes és minőségi ételekkel párosul.
A malacot mindenki kóstolja meg feltétlenül! Mert itt malac néven nem 60 kg-os technológiai selejtet szolgálnak fel. Hanem igazi fiatal porhanyós malackákat. Hogy honnan szerzik be Magyarországon? Ötletem sincs. Az íze viszont hihetetlenül jó.

Apósommal Budán jártunk. Délelőtt elintéztük ügyes-bajos dolgainkat, utána irány haza. Késő délután lévén eléggé megéheztünk, akkor állt meg nagyapa ennél a vendéglőnél. Állítólag már akkor be-betért, amikor még a régi 5-ös számú úton járt a fővárosba. (Az M5-ös autópálya előtti időkben.)

Már az szemet szúrt, hogy az étlap szezonális. Én azért eléggé gyanakvó vagyok idegen helyen, úgyhogy csirkét választottam, azt talán mindenütt el tudják készíteni. Apósom a férjemmel egyetemben malackarajt kért. Végül elkívántam a malacot és meg is bántam, az egyébként tökéletes csirkét. Azóta is vártam, a következő alkalmat, amikor arra lesz dolgom.

A héten úgy alakult, hogy Pestre mentem, anyósom és a férjem pedig Budára. Hazafelé (ismét 3 óra után) megálltunk a Sramlinál. Új étlap, régi felszolgáló. Semmi forgalom. Ez most jó vagy rossz, délután fél 4-kor?
Azonnal figyelmeztettem anyósomat. Itt bizony kötelező a malacevés, ha rám hallgat. Úgy is volt. Az étel percek alatt az asztalunkra került. Tényleg gyors volt, két 3 év alattival lassan telik az idő.
Anyósom az első falat után igazat adott nekem. A karaj bőre ropogós, húsa annyira puha volt, hogy a kést elő sem vettük. Még a párolt káposztáról is ódákat tudnék zengeni. (Elnézést, ha túlzónak tűnik a lelkesedésem, de az elmúlt időszakban tényleg, nagyon rossz éttermi élményeim voltak.)
Ha legközelebb Pesten járok, én biztosan ott fogok ebédelni.

A cím pedig  1239 Budapest, Soroksár, Grassalkovich út 241.

A képek az étterem honlapjáról származnak  http://www.soroksarisramli.hu

Karácsonyra iCook

Az idei Jézuskánk igen gazdag. Ráadásul nagyon pontosan tudta minek is örülnénk! A fa alatt volt egy feltűnően nagy csomag, ami egy kartondobozt rejtett. A kartondobozban pedig pontosan három darab tapadásmentes iCook edény fedelestől. Azonnal ki kellett próbálnom, így készült két tökéletes tükörtojás minden zsiradék nélül. A non plusz ultra pedig, hogy mosogatni sem kellett, elég volt kitörölni.

A többi iCook termék is nagyon tetszik. Volt már alkalmam megtapasztalni milyen jó minőségűek az edények, kések és milyen könnyű velük dolgozni. Szeretnék minél többet begyűjteni közülük.

Mindszent Havi Mulatság

Mindszent Havi mulatság, 2011. október 8-9

A rendezvény rövid beutatása:

Immár második alkalommal kerül megrendezésre Bodrogkeresztúrban 2011. október 8-9-én a Mindszent Havi Mulatság, melyen a helyi érdekeltségű kézművesek látják vendégül, és ismertetik meg az érdeklődőkkel a települést. Bodrogkeresztúr sokkal több attól, amit a sietős átutazó lát: a bronzkor óta lakott falunkban él szobrász, fotóművész, kézművesek és természetesen elhivatott borászok.

Közvetlenül a település mellett folyik a kíválóan hajózható Bodrog, a természetvedelmi területnek számító ártéren pedig sok vizimadár lelte meg élőhelyét.

A kiváló borok – helyi ételek, kézművesek – szüret és aszúszedés, sétahajózás a Bodrogon idegenvezetéssel, kiállítások, egész napos programok, népi játékok, madárles, gyerekfoglalkozások várják az idelátogatót.

Délután Szarka Gyula (Ghymes) “Bor és lányka” című koncertje, este Táncház, ameddig a jó kedv tart!

Kóstoltat: Bott Pince, Füleky, Dereszla, Patricius, Puklus, Tokaj Nobilis, Breitehbach, Bodrog Borműhely,

Bemutatkozik a Borecet Manufaktúra és a Pántlikás Biokertészet is.

Belépőjegy: 2.000 Ft/fő (elővételben 1.500 Ft/fő) – az ár tartalmazza a programokon való részvételt, és pincészetenként egy bor megkóstolását.

14 éven aluli gyermekeknek ingyenes a részvétel.

Részletes programok www.tokajfestival.hu oldalon.

Ajándékötletek

Avagy mit lehet venni egy konyhamániásnak?

Igen, imádom a színes konyharuhákat (kép innen)

Porcelán vajtartó a mostani műanyag helyett (kép innen)

Még kötényem sincs (kép innen)

Pizzavágó (kép innen)

Update: Anyukámtól többek közt vajtartót és kötényt kaptam. :) Köszi Anyu! Puszi érte!

Segítsüti

Holnap indul a sütiárverés! Ugye ti is jöttök licitálni! Már alig várom, hogy az idén milyen finomságokból lehet majd választani!

Én is szeretnék majd egyszer sütni. Ha majd elég ügyes és kreatív leszek. Addig is jelentkeztem tartalékosnak, ha valaki kimaradna. Bár azt azért nem hinném, hogy bárki is feladná ezt a csupaszív küldetést.

Újabb blogszünet

Most éppen rajtam kívül álló okok miatt, de már megint nem lesznek újabb bejegyzések egy ideig.

Pedig most annyira belendültem! :( Van még egy csomó elkészítendő ötlet a tarsolyomban.

Pénteken autóbalesetem volt, így most lábadozok.

Röviden az autó gazdasági totálkár, nekem meg csúnyán felrepedt a szemöldököm. Még így is azt mondom könnyen megúsztam. Nemúgy a két fa... Szerencsére a kórházból már hazaengedtek, de állandó felügyeletre vagyok ítélve. :)

Eltűntem

Figyelmeztetés: hosszú litánia következik, sok nyavalygással.

Karácsony előtt kezdődött az egész egy őrületes betegségsorozattal. Először Szilárd lett köhögős, aztán mikor meggyógyult Eszter is ugyanúgy. Ekkor, azt hittem végre mindenki egészséges. De sajnos Szilárdom ekcéma jelent meg, amit szintén sikerült legyőzni. Ez már három hét betegeskedés volt. Na ezek után jött a non plusz ultra. December 23-án 39,4 ^oC-os lázzal feküdtem egész nap. Végül Szentestére én is rendbejöttem nagyjából, de a két ünnep között én is köhögni kezdtem (ezt még mostanáig sem sikerült teljesen kikúrálni).

A férjem pedig most Vác mellett dolgozik, cirka 250 km-re tőlünk. Ez jó, mert épp egy vállalkozást indít be ráadásul vezető pozícióban van a cégnél. De nekünk kicsit nehéz is. Két gyerekkel egyedül a vizsgaidőszak közepén (mert nekem még az is van)…
A vizsgákkal meg amúgy is nagy bajban vagyok. Mivel épp szeptemberben szültem, ezért ebben a félévben nem voltam előadásokon. Van már pár sikertelen vizsgám sajnos (ilyen korábban nem fordult elő velem), az órai anyagok hiánya miatt. De biztos vagyok benne, hogy az UV-k sikerülnek majd.

Szóval mostanában nem főzök. Semmit az égvilágon. Az idén elsején csináltam egy finom újévi menüt, de azóta nem igazán jártam a konyhában.
Legfőbb ok, hogy nincs kinek főzni. Szilárd az óvodában eszik, a férjem nem jár haza (még enni se), Eszter csak anyatejet eszik a majdnem 4 hónapjával. :)
Most felmerülhet a kérdés, hogy én mit eszek. A titok az imádnivaló anyukák gondoskodása. Egyik héten anyukám hozza az ebédet, máskor meg anyósom lát el finom falatokkal.

A legnagyobb hátrány a blogot éri e téren, mert ide most nem kerül fel semmi februárig. Bár nem lepődnék meg, ha nyárig igen vérszegény maradna, mert tavasszal meg (terveim szerint) szakdolgozatot írok, államvizsgázok.

Ennyi az oka az eltűnésemnek. Jövő hónapban jelentkezek!