Oldalak

2011. február 24., csütörtök

Ragu sertésszívből zsemlegombóccal

Minden férjek gyöngye, amikor megtudta, hogy balesetem volt, otthagyott csapot-papot, munkahelyet és hazaindult hozzám (250 km a táv). Mire minden vizsgálatot elvégeztek és kezdett feltisztulni a tudatom, már ott ült az ágyam szélén. Mivel kulcsember a cégnél, másfél napra vissza kellett mennie, de a jövő héten nem kell dolgoznia cserébe. Szóval most itthon ápol és ilyeneket főz nekem; meg anyuéknak, mert most kicsit ideköltöztünk.

Extra nagy adag 6-8 főre
3 kg sertésszív
1 dl olaj
2 ek cukor
1 kg sárgarépa
1 nagy fej vöröshagyma
1 ek pirospaprika
15 szem borókabogyó
3-4 babérlevél
1 ek szárított rozmaring
őrölt bors
3 ek só
1 csipet szerecsendió
1 l húsleves

A szíveket átmosom, levágom róla a hártyákat és kiveszem az ereket és felcsíkozom. A hagymát felkockázom, a répát durvára reszelem. Felforrósítom az olajat és megkaramellizálom benne a cukrot, utána ráteszem a hagymát kicsit pirítom, majd hozzá adom a répát is. Nagyjából 1 perc után hozzá adom a húst, megszórom pirospaprikával, beleteszem a fűszereket és felöntöm annyi húslevessel, hogy éppen ellepje. Fedő alatt főzöm, amíg megpuhul. (Nem kell megijedni 2-3 óra kell neki.)

Amikor megfőtt, lehet még bele tenni 1 ek mustárt, 3 felkarikázott citromot és balzsamecetet.

Aki szereti behabarhatja tejföllel. Egy kis doboz tejfölt elkeverek 1 ek liszttel és teszek hozzá a ragu szaftjából. Simára keverem és vékony sugárban a raguba öntöm, közben folyamatosan keverve.

Habarás helyett lehet tálaláskor tejföllel kínálni.

Zsemlegombóc

2 tojás
30 dkg liszt
só
1 ek szárított tárkony
kb. 150 ml víz
25 dkg kenyér, zsemle vagy kifli
olaj

A kenyeret apróra kockázom, megpirítom egy evőkanálnyi olajon. A tojásokból és a lisztből sóval, tárkonnyal és vízzel galuskatésztát készítek. Összekeverem a pirított kenyeret és a galuska tésztát, vizet forralok (egy kanál sót teszek a vízbe) és kanállal a lobogó vízbe szaggatom kb. pingponglabdányi adagokban. Nagyjából 5 perc alatt megfő.

2011. február 21., hétfő

Újabb blogszünet

Most éppen rajtam kívül álló okok miatt, de már megint nem lesznek újabb bejegyzések egy ideig.
Pedig most annyira belendültem! :( Van még egy csomó elkészítendő ötlet a tarsolyomban.

Pénteken autóbalesetem volt, így most lábadozok.
Röviden az autó gazdasági totálkár, nekem meg csúnyán felrepedt a szemöldököm. Még így is azt mondom könnyen megúsztam. Nemúgy a két fa... Szerencsére a kórházból már hazaengedtek, de állandó felügyeletre vagyok ítélve. :)

2011. február 16., szerda

Fánk

Ha farsang, akkor fánk! A receptet Reninél találtam.
A tésztán nem akartam variálni, de a véletlen közbeszólt. Az élesztőm nem volt elég friss, így nem futott fel. Ezért 10 g porélesztőre cseréltem a frisset. Aztán ránéztem az órára és majdnem elájultam. Elfelejtettem, hogy 45 perc múlva randim van a férjemmel. :) Így a félig kelt tésztát lefóliáztam és ment a hűtőbe.

32 db (6cm átmérőjű szaggatóval)

50 dkg liszt
4-5 mk. cukor
4 tojás sárgája
10 g friss élesztő
8 dkg olvasztott vaj
3 dl tej
csipet só
olaj a sütéshez

Este a hideg tésztát ujjnyi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, nagyjából egy óra alatt megkelt. Kb 3 ujjnyi olajat hevítettem egy 2 literes edényben. A tésztát úgy tettem a forró olajba, hogy az a fele legyen felül, ami a deszkán az alja volt, és fedő alatt sütöttem kb. 1 percig. Ezután átfordítottam és fedő nélkül megsütöttem a másik oldalát is. Konyhapapírra szedtem.
A friss fánkokat, egy habzsák segítségével, csokoládépudinggal töltöttem. A tetejükre cukormázat csorgattam (egy tojásfehérjéből 12 dkg cukorral) és megszórtam tortadarával.

2011. február 11., péntek

Farsang

Tegnap volt a farsang az óvodában. Szilárd első farsangja, mert tavaly a bölcsődében éppen beteg lett az ünnepre. Igazán jó móka volt. Fánkkal, zenével tánccal, felvonulással. Nem csak a gyerekeknek, hiszen mi szülők is nagyon élveztük. Sőt páran be is öltöztek! Jövőre én sem megyek jelmeztelenül. :)



Tűzoltó méhecske


Körtánc

2011. február 2., szerda

Töltött karaj


Ezt a bejegyzést a férjem kívánságára teszem közzé. Az eredeti recept Gabah érdeme.
Életem párja, az elmúlt hétvégén cirka 18 kg csontozott hússal tért haza a vágóhídról, ahol dolgozik. Ez pedig négy szűzpecsenye kivételével mind karaj volt. Gyönyörű, frissen vágott színhús. Kívánhat ennél jobbat háziasszony?
Gabah receptjével már rég szemeztem, de sajnos nem kaptam pármai sonkát hozzá, meg valahogy a fontina sem áll itthon hegyekben. De aztán régi jó módszeremmel áthidaltam a problémát, tehát eltértem a recepttől. (Nem adtam fel az eredeti recept elkészítését sem, csak előbb el kellene mennem Pármába, friss sonkáért :) )
Szóval én nem írnám le ide újra a receptet, csak a módosításokat, azaz hogy én füstölt Karaván sajtot használtam és prosciutto crudot (ez volt itthon). A krumplipürébe pedig belekevertem a maradék diót (száraz serpenyőben megpirítottam előtte) és a megmaradt bacon szalonnát (előzőleg saját zsírjában kisütöttem).

2011. január 11., kedd

Eltűntem

Figyelmeztetés: hosszú litánia következik, sok nyavalygással.

Karácsony előtt kezdődött az egész egy őrületes betegségsorozattal. Először Szilárd lett köhögős, aztán mikor meggyógyult Eszter is ugyanúgy. Ekkor, azt hittem végre mindenki egészséges. De sajnos Szilárdom ekcéma jelent meg, amit szintén sikerült legyőzni. Ez már három hét betegeskedés volt. Na ezek után jött a non plusz ultra. December 23-án 39,4 oC-os lázzal feküdtem egész nap. Végül Szentestére én is rendbejöttem nagyjából, de a két ünnep között én is köhögni kezdtem (ezt még mostanáig sem sikerült teljesen kikúrálni).

A férjem pedig most Vác mellett dolgozik, cirka 250 km-re tőlünk. Ez jó, mert épp egy vállalkozást indít be ráadásul vezető pozícióban van a cégnél. De nekünk kicsit nehéz is. Két gyerekkel egyedül a vizsgaidőszak közepén (mert nekem még az is van)…
A vizsgákkal meg amúgy is nagy bajban vagyok. Mivel épp szeptemberben szültem, ezért ebben a félévben nem voltam előadásokon. Van már pár sikertelen vizsgám sajnos (ilyen korábban nem fordult elő velem), az órai anyagok hiánya miatt. De biztos vagyok benne, hogy az UV-k sikerülnek majd.

Szóval mostanában nem főzök. Semmit az égvilágon. Az idén elsején csináltam egy finom újévi menüt, de azóta nem igazán jártam a konyhában.
Legfőbb ok, hogy nincs kinek főzni. Szilárd az óvodában eszik, a férjem nem jár haza (még enni se), Eszter csak anyatejet eszik a majdnem 4 hónapjával. :)
Most felmerülhet a kérdés, hogy én mit eszek. A titok az imádnivaló anyukák gondoskodása. Egyik héten anyukám hozza az ebédet, máskor meg anyósom lát el finom falatokkal.

A legnagyobb hátrány a blogot éri e téren, mert ide most nem kerül fel semmi februárig. Bár nem lepődnék meg, ha nyárig igen vérszegény maradna, mert tavasszal meg (terveim szerint) szakdolgozatot írok, államvizsgázok.

Ennyi az oka az eltűnésemnek. Jövő hónapban jelentkezek!

2010. december 10., péntek

Zabpelyhes keksz csokival és kókuszreszelékkel

A múlt hét végén vettem egy kókuszt Beatbull friss kókuszdiós receptjén fellelkesülve. Sajnos az egész ládában talán ez volt az egyetlen, amelyik nem volt ránézésre romlott. Bár penészt még nem láttam rajta, felbontás után rögtön rájöttem, hogy jócskán túlérett. Így a kókuszvizet nem is tudtam felhasználni (friss kókuszdióban a kókuszvíz állítólag édeskés... az enyémben meg keserű, savanyút találtam). De a húsa finom volt. Így lett belőle kókusztej. A megmaradt kicsavart reszeléket nem dobtam ki (bár nem olyan finom, mint az a kókuszreszelék, amit ilyen módon nem gyötrünk), hanem tepsibe terítettem, kiszárítottam és belekevertem a kekszbe.

Hasonlóan járt egy csokimikulás is. Szegény először megolvadt az ablakba, utána megdermedt a hűtőben végül pedig TündérFi apró darabokra törte. Ahelyett, hogy, megette volna. Pedig igazi tejcsokiból készült, nem ám a vacak kakaómassza. Évente egy mikulást kap, mellé sok gyümölcsöt. a gyümölcs elfogyott a miki megmaradt. Így a végén, miután többször megkérdeztem kéri-e és nemleges választ kaptam, az is belekerült a sütibe.
Mikor már majdnem kész volt a keksz (éppen sült) megjelent TündérFi:"Hol a mikulás?"- nagy kerek szemeket meresztett- "Megeszem." Amikor megmondtam, hogy a sütiben sül az én okos kisfiam krokodilkönnyekkel jutalmazta őszinteségemet. Erre én megsajnáltam és nekiadtam az én csokimikulásomat, amit nekem hozott a Télapó. Megnyugodott, és nekiállt azt is apróra tördelni... :) Azóta is itt vár a konyhapulton egy tányérban, hátha megeszi valaki... Ha Apája hazaér biztosan elfogy. ;)

15 dkg vaj
12 dkg cukor (vagy méz)
1 közepes tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg liszt
1 kiskanál fahéj
fél kiskanál szódabikarbóna
1 csipet só
1 kókusz reszelve (kb egy marék kókuszreszelék)
4 dkg tejcsokoládé (késsel apróra vágva)

A vajat először a cukrot, maja a tojást hozzáadva habosra keverem. A többi hozzávalót egy másik tálban összekeverem, majd hozzáadom a vajas masszához. Alaposan összedolgozom és mogyorónyi golyókat formázok belőle, amiket egymástól 1 centis távolságban sütőpapírral bélelt tepsibe teszek és villával ellapítom.
200°C-on 15 perc alatt kész.

Nagyobb keletje volt, minta a csokoládétélapónak. :)