Mogyorós keksz

Ezt a kekszet Ötvös Zsuzsannának készítetten, a Praliné Paradicsom blog szerzőjének.

De kezdjük az elején.

Van a férjemnek egy nagyon kedves jó barátja, aki most töltötte be a 30. életévét.
Ebből az alkalomból a menyasszonya szervezett egy meglepetés köszöntést a számára, ahová minket is meghívott. Nagyon örültön neki. Azonnal szervezkedni kezdtünk. Mert 3 gyereket nem olyan egyszerű ám egyszerre lepasszolni. Főleg úgy, hogy ugyan azon a napon anyukámék is elutaztak. Ráadásul Isaszegen leptük meg az ünnepeltet, így nem csak arról volt szó, hogy elugrunk a város másik felébe, ahonnan bármikor haza tudunk ugrani, ha szükséges. Végül húgom és a párja voltak a bátrak, akik vállalták a gyerekeinket a majdnem 24 órára.

Közben a facebook-on volt egy kekszes játék, amit Ötvös Zsuzsi nyert meg. Mivel ő éppen Pesten volt, mi meg a közelbe voltunk hivatalosak, hozzá is elvittük a nyereményt.

Így szombaton délelőtt indultunk a fővárosba. Kora délután érkeztünk Zsuzsihoz. Ő éppen nyakig volt a bonbonkészítésben. Méghozzá nagy üzemben, mert vasárnap ő is szerepelt a Street Food Show blogos szekciójában. Zsuzsit egy szerencsés véletlen folytán Libor Mária egyik kenyeres délutánján ismertem meg. :)
Öröm volt újra találkozni vele, főleg úgy, hogy a férjem is nagy csodálója a bonbonjainak.
Egy fantasztikus epres-levendulás limonádéval kínált bennünket, ami nagyon üdítő volt a nyári forróságban.
Voltunk olyan szerencsések, hogy megkóstolhattuk a Street Food Show-ra készült bonbonokat is, ráadásul kaptunk ajándékba egy pufisünös hűtőmágnest is. :)

A következő állomás már Isaszeg volt.
Úttalan utakon jutottunk a kempingbe, ami egy horgásztó partján fekszik. Körös körül hegyek és erdők. Csodás táj.
Megérkezve azért megkérdeztük, jó helyen járunk-e. Erre megszólalt egy srác, hogy ő is a bulira jött. Bemutatkoztunk. Na az volt a nap első poénja. Ugyanis kiderült, hogy ő a testvérem párjának az unokatesója. Rögtön elmeséltük, hogy az unokabátyja vigyáz most a gyerekekre. Fel is hívta rögtön a rokont, átadta nekem a telefont. Nagy csend lett a vonal végén, amikor én szóltam bele a készülékbe. Utána meg nagy nevetés. :)
Közben szépen sorban megérkezett az összes vendég. Legvégül az ünnepelt, bekötött szemmel.
Volt nagy meglepetés, amikor lekerült a kendő.
Nagy nevetések közepette mesélte, hogy mikre számított. A munkatársai segítettek az elterelésben, ezért azt hitte repülővel mennek valahová. Mivel tudta, hogy be lesz kötve a szeme, egyik nap kiautózott  a reptérre, hogy tudja kb. mennyi idő alatt ér oda. :) A másik nagy poén az volt, amikor elmutogatták milyen nehéz is bekötött szemmel beülni egy autóba.
Mivel a vendégek között van egy remek cukrász, természetes volt, hogy ő hozta a tortát. Nem is akár milyet. Az ünnepelt és a meghívottak fotói díszítettét. Természetesen a szülinapos kedvencét, Eszterházyt.
Egy nagyon jó nap volt. :)

Még meg kell említenem a tesómék bébiszitteri "munkáját" is! A gyerekeink nem győzték mesélni, milyen klassz volt velük. Húgomék pedig annyira figyelmesek voltak, hogy nem csak a gyerekekkel, hanem a rendrakással, mosogatással stb.-vel is elbántak. Köszi, köszi, köszi!

20 dkg bokormogyoró
6 dkg vaj
1 dl cukor
1 nagy tojás

200 fokon 10-12 perc