Natúr és medvehagymás kecskesajt

Az egész úgy kezdődött, hogy a férjem ötletéből kiindulva, vettünk pár kecskét.
Alig vártuk az elléseket. Hamarosan megszülettek a gyerekekcskék, a mamáiknál pedig beindult a tejtermelés. Számoltuk a napokat. Bejelöltük a naptárban, hogy nagyjából mikor lesznek elég nagyok a gidák, és kezdhetjük fejni az anyákat.
Kitörő örömmel fogadtuk az első 1-2 dl tejet. Attól a naptól minden reggel és este hozott a férjem pár decit. Először csak a reggeli tejeskávéhoz volt elég. Pár nap után, már 1-2 literre nőtt a napi mennyiség.
Egyik reggel a férjem az előző napi mennyiséggel állított haza, ami ezúttal egyetlen fejésből származott.
Most napi 6-7 l tejnél tartunk.

Ekkora tejmennyiségnél, már elkezdtem kísérletezni a házi sajtokkal.
Én savanyítással választom külön a savót és az alvadékot. Számomra nem szimpatikus az oltóanyagok nehézfémtartalma.
A préselt sajt könnyen vágható, nem folyik szét hő hatására, így könnyen süthető, rántható és grillezhető.
Préselés nélkül, csak lecsepegtetéssel, egy lágy nagyjából feta állagú sajt lesz az eredmény.
A házi sajt sok féle képpen ízesíthető.
Savanyítani lehet citromlével, sima 10 %-os ecettel, fehérbor- és almaecettel.
Jelenlegi kedvencem az almaecetes változat, mert így a megmaradó savó is enyhén almaecetes ízűvé válik. A felfogott savót pedig fel szoktam használni levesekhez, főzelékekhez, süteményekhez, de már rizst is főztem benne.

A tejszínt nem szoktam leszedni, mert azt tapasztaltam, hogy így sokkal krémesebb sajtot kapok.
Sok receptben javasolnak 20 %-os sófürdőt vagy sós bedörzsölést, de a só kissé kiszárítja a sajtot. Nekünk jobban ízlett az a változat ahol ezeket a lépéseket egyszerűen kihagytuk. Azért a recept végén leírom ezeket a módszereket is, hátha valakinek az tetszik majd jobban.

Én a szűréshez vettem organza anyagot, ami tulajdonképpen függöny. Nem túl drága, pár száz forint. Szétvágtam 35x45 cm-es darabokra. Varrógéppel körbeszegtem, hogy ne rojtolódjon. Érdemes legalább két ekkora darab anyagra beruházni. Tésztaszűrőbe vagy levesszűrőbe szoktam fektetni, így könnyű használni. Nagyon könnyű kimosni, kitisztítani.
Először kifőzött ruhapelenkával próbálkoztam, de az túl sok folyadékot szív fel.

Préseléshez tejfölös vödröket használok. Az egyik vödörke aljára és oldalára sok legalább 2 mm-es lyukat fúrtam. Szűrés, ízesítés után ebbe öntöm az alvadékot. Ráhelyezem a másik tejfölös vödröt, és kb. 1 kg. súlyt teszek bele. A súly szint bármi lehet. Én pl vizet, zacskó rizst, kiló lisztet vagy cukrot ilyesmit szoktam használni.

10 l tejből nagyjából 1 kg sajt lesz, attól függően mennyire van lecsöpögtetve és/vagy kipréselve. 

Natúr kecskesajt

5 l kecsketej nyers, házi(!)
1,5 dl almaecet
1 tk só

Ez a mennyiség elég a két féle sajthoz.

Az organza anyagot négy rét hajtom, kibélelek vele egy szűrőt és leszűröm rajta a friss tejet. Ez a lépés kihagyható, ha nem otthon fejitek a tejet, mert a termelők eladás előtt le szokták szűrni.
Felteszem a tejet közepes lángon melegedni. Amikor már majdnem felforr, 80 ^oC-os, hozzáöntöm az almaecetet, megkeverem és lezárom alatta a lángot. Itt nem baj, ha felforr a tej, de 80 ^oC alatt nem válik külön a savó az alvadéktól.
A szétvált tejet egy réteg organzán leszűröm. Én a tésztaszűrőbe szoktam teríteni az anyagok és először merőkanállal leszedem az alvadék nagy részét, utána beleöntöm a szűrőbe a maradék savót.
Az organza sarkait összefogva kiveszem a szűrőből, felakasztom, hogy lecsepegjen a savó. Fél óráig így hagyom.
Megfelezem az alvadékot.
Utána lehet ízesíteni. Az organzából kiborítom egy tálba és az egyik feléhez hozzáadom a sót.
Mi kevés sót eszünk, aki szereti a sós dolgokat tehet bele nyugodtan 2 teáskanállal.
Sózás után belekanalazom a kilyuggatott tejfölös dobozba, amit egy tálba állítok. A sajt tetejére helyezek egy másik tejfölös vödröt, amibe legalább 1 kg súlyt teszek.
10-12 órán át préselem.
Ez egy jól vágható sajt lett.

Préselés után lehet sóval bedörzsölni vagy sófürdőbe tenni. Én ezeket nem szoktam, de leírom.
Bedörzsölésnél a sajt minden oldalát alaposan megsózom, finoman belemasszírozva a sót. 3 óráig így hagyom. Utána fejre fordítom és az alját is bedörzsölöm. Megint pihentetem 3 órát. Végül leöblítem hideg vízzel.
Sófürdőnél 20 %-os oldatot készítek szobahőmérsékletű vízből és sóból. Legalább 5 órára beleáztatom a sajtot, úgy, hogy teljesen ellepje a sós víz. Miután kiveszem a sófürdőből, hideg vízzel leöblítem.

Medvehagymás kecskesajt

A medvehagymás sajt ugyan így készül az organzás szűrésig.
Amíg lecsepeg az alvadék medvehagyma pesztót készítek. 1 csokor medvehagymához egy nagy csipet sót és 2 evőkanál olíva olajat adok és aprítógéppel pépesítem. Nem kell homogénre, én szeretem, ha darabosabb.
A lecsöpögött alvadék másik felébe keverem a pesztót. Sűrű szűrőbe, pl. tésztaszűrő, kanalazom és hagyom 12 órát csepegni.
Ez egy lágy, szétesős, krémesebb sajt lett, mert nem préseltem.

Levendulás melaszos kuglóf és a cukormentesség vége

Nem ezzel a süteménnyel ünnepeltük a cukormentes kihívés végét, egy héttel ezelőtt. Inkább elmentem a rétesboltba és minden ízből kértem kettőt. Mindezt február 28-án, mert következő nap a fővárosba mentünk a konyhakiállításra.

Az egy hónap alatt rájöttem, hogy a cukorfogyasztás nem létkérdés. Sokszor eszembe sem jutott édességet enni, máskor megfeledkeztem magamról és bekaptam egy falatot.
Arra az elgondolásra jutottam, hogy ezentúl is oda fogok figyelni arra, hogy mennyi cukrot eszünk.
Eddig is törekedtem arra, hogy a gyerekek ne vigyék túlzásba, de magunkra nem figyeltem oda.
Nem fogok azon görcsölni, hogy jaj nehogy együnk egy kis cukrot, de azért nem kell minden étkezés után bekapni egy falat csokit.

Két-három évvel ezelőtt fokozatosan elkezdtem használni a kristálycukor mellett nádcukrot is. Utána pedig felfedeztem és kipróbáltam rengeteg cukorfélét. Most legalább három féle cukor van itthon, mellette mézet és néha juharszirupot is használok. Almával és banánnal meglepően jól lehet édesíteni, és nem csak süteményeket.
Itthon általában egyszerűen almát szoktunk nassolni. Az almaszeletelő szinte sosem kerül a helyére, mert vagy használatban van vagy a szárítón.
Gumicukor helyett aszalt gyümölcsöket szoktam vásárolni.

Ha a felajánlott díjak közül egyiket sem kapjuk meg, mi akkor is nyertünk. Ez a hónap egy önismereti lecke volt. Tehát a mottóm: kevesebb édesség, több gyümölcs. Abból baj nem lehet.



A recept pedig egy koránt sem cukormentes kuglóf. Semmi gyümölcs, semmi trükközés. Néha megengedhetjütk magunknak. :)
A melasznak van egy érdekes karamellás, kesernyés utóíze. Tele van tápanyagokkal. Én nagyon szeretem az ízét. A tésztát sötétre színezte, mintha kakaó is lenne benne. Szerintem nagyon jó a levendulával.
A viszonylag kevés vaj ellenére szaftos és puha.
A porcukor pedig azért maradt le, mert nem szeretjük. Különben pedig olyan szép fényes, hogy kár lett volna cukorral leplezni. :)
A receptben két cica tökéletes kuglófját vettem alapul.

10 dkg vaj
18 dkg barna melaszos nádcukor
7 dkg kristáycukor
4 tojás szétválasztva
25 dkg simaliszt
1 csomag sütőpor
2 dl tej
1 ek szárított levendulavirág

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Kivajazok egy kuglófformát.
A vajat habosra keverem a cukrokkal. Hozzákeverem a tojások sárgáját. A tejjel felváltva, apránként belevegyítem - az előzőleg sütőporral elkevert - lisztet. Végül hozzákeverem a levendulavirágokat.
30-40 perc alatt készre sütöm.
Rácsra borítva kihűtöm.

Korianderes csirkecombok és a harmadik hét cukor nélkül

Még mindig alaposan meg kell fontolnom, mit is eszek, ahhoz, hogy cukor ne legyen benne.
Nem kívánom az édességet. Na jó, néha igen, akkor nagyon.
Legjobban egy cappucino hiányzik sok-sok tejhabbal.
Megbeszéltük a párommal, hogy pénteken a helyi rétesboltban kezdjük a napot. Bevásárolunk friss péksütiből és én megiszom az áhított tejhabos italt, ő meg egy forró csokit vagy kakaót. Természetesen gyerekek is kapnak valami finomságot.

A kínaiban szezámmagos csirkét kértem és mivel még soha nem ettem ilyet, meglepődve tapasztaltam, hogy cukros máz van rajta. Aznap semmi értelmeset nem ettem még (ez fél 5 magasságában volt), így nem törődtem az édesítéssel, hanem megettem az egészet.

A gyerekek már nem kérnek itthon édességet. Inkább gyümölcsöket szoktak választani. A kedvenceik az alma, a banán és a kivi. Reggel, ha van idő, frissen facsarok narancslét.
A kicsik a szüleimnél azért kapnak csokit, cukrot. Nem is keveset. Szerintem egész hétre elég a a mennyiség.
Néha külön kérem aput, hogy ne vegyen több édességet a gyerekeknek.

4-5 főre

6 csirkecomb (aló- és felső együtt)
1 evőkanál só
1 kávéskanál bors
1 csokor friss koriander(zöld)
2-3 gerezd fokhagyma
1 kg krumpli
1 tk só
5-6 ek olíva olaj

Először meghámozom a krumplit, megmosom és felkarikázom. A karikákat egy 30x40 cm-es tepsi aljába rakom egyenletesen. Rászórok egy teáskanál sót és meglocsolom 2-3 evőkanál olajjal. Alaposan összekeverem, hogy a só és az olaj mindenhol átjárja a krumplit.
A csirkecombokat megmosom, papírtörlőn megszárítom. Minden combot megsózok és megszórom egy kevés borssal. Szép sorban egymás mellé fektetem őket a krumpliágyon.
Egy csokor koriandert apróra vágok, rászórom a csirkecombokra. Meglocsolok minden combot kb. fél evőkanál olajjal.
Megpucolom a fokhagymagerezdeket, kés lapjával mindre rácsapok és a csirkecombok közé teszem.

180 fokra előmelegített sütőben letakarva sütöm 30-40 percet. Amikor a hús már puha, leveszem a fóliát és pirosra sütöm a bőrét. Így finom ropogós lesz.
A szaftja nagyon finom friss kenyérrel.

Spenótos lasagne és a második hét cukor nélkül

Kép innen

A hét eleje sokkal könnyebb volt, mint a kezdetekkor. Egészen csütörtökig minden jól alakult.

Sajnos a gyerekeink megbetegedtek és nehéz éjszakáknak néztünk elébe. Péntekre az 1 éves babánkat is utolérte valami kórság. Magas láza volt és csak sírdogált. Nem evett, nem ivott, nem aludt. Kimerültem.
A gyerekek háztartási kekszet kaptak a déditől. Amikor már annyira elfáradtam és sajnáltam a babókámat, hogy elsírtam magam, a 2 éves kislányom vigaszul a számba adott egy kekszet. Én meg nem ellenkeztem.

Szombaton következett Lengyel József szegedi 10 000 lájk bulija, ahol csodás desszertasztal várta a vendégeket. Gondoltam csak megkóstolok egyet- kettőt, végül mindenből ettem.
Sőt este húgomék, akik a szállásadóim voltak kötelező sörözésre ítéltek, mivel nagyon ritkán van alkalmunk együtt bulizni. Bevallom egy szóval sem ellenkeztem, inkább élveztem a közös kimenőt.
Másnap pedig egy rendes cukros-tejes kávét is megittam.

A vallomásnak itt vége. Visszatértem a cukormentességre. Ez nehezebb volt, mint gondoltam.

A héten olaszos ételeket ettünk, a férjem kedvéért hús és tojásmentesen. Tejtermékek közül is csak kevés sajtot evett. Ez egy májtisztító kúra előkészületi része volt számára.

A lasagne egy nagyon jól variálható étel. Az én kedvencem a klasszikus bolognai változat, de szeretem a carbonarat és más verziókat is.
Most a férjemre tekintettel egy húsmentes verziót készítettem. A spenót szép zöld színe vitamindússága miatt került bele. Tudjátok "Popey a tendgerész..."
Ebben az ételben azt szeretem legjobban, hogy a hűtőből kivéve éppen olyan finom, mint frissen melegen.

4 főre

25 dkg lasagne tészta
2 ek olíva olaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
40 dkg kockázott paradicsom (konzerv)
20 dkg répa
2 szál angolzeller
1 tk só
késhegynyi bors
1 tk bazsalikom levél
25 dkg spenótpüré (fagyasztott, felengedett)
15 dkg parmezán

A zöldségeket meghámozom. A hagymát apróra kockázom, a fokhagymát áttöröm. Olajat hevítek, megpirítom benne a hagymákat.
A répát finomra reszelem, a zellert nagyon apróra kockázom. Hozzáadom a hagymához és átpirítom. Fedő alatt puhára párolom.
Ráöntöm a paradicsomkonzervet, sózom, borsozom beleszórom a bazsalikomot.
Felforralom, majd elzárom alatta a gázt.
A spenótpürét lecsepegtetem.

Hőálló tálba rétegezem. Paradicsomos szósszal kezdek, tésztát rakok rá. Parajkrém következik majd megint tészta. Így folytatom, amíg elfogynak a hozzávalók.
Ideális esetben a tetejére paradicsomos szósz kerül. Parmezánt reszelek rá.

180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 30 perc alatt készre sütöm.

Lengyel József 10 000 lájk bulija

Lengyel József munkáját már régóta ámulattal figyelem.
Visszakerestem a blogján és egészen pontosan a második bejegyzése óta olvasom.
Hasonlóan sok másik emberhez én is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet Józsival személyesen találkozni. Szerettem volna beszélgetni vele. Rengeteg kérdésem volt irányába.

Azután kissé bosszúsan olvastam róla, hogy éppen innen a szomszédból (60 km-ről) utazott hozzá két bloggerina, Eszter és Gabi. Arra gondolta, hogy bárcsak ismerném őket, és bárcsak velük tarthattam volna.
Örömmel olvastam mindhármójuk beszámolóját. Közben pedig reméltem, hogy egyszer majd találkozok velük. Mind a hármójukkal. Hiszen Józsi elbeszélése alapján megkerestem a blogjukat és olvasni kezdtem őket is.

Már éppen egy Győri utazást fontolgattam, a férjemmel együtt, amikor megláttam a felhívást. 10 000 lájk party Lengyel József tiszteletére. Méghozzá Szegeden!

Azonnal e-maileztem Gabinak! (Türelmetlen ember lévén kétszer is. :) )

Az elkövetkező napokban tűkön ülve vártam. Közben megszerveztem az utazást, szállást.
Sajnos a férjem nem tudott velem jönni, pedig mindketten szerettük volna.

Maga a buli fantasztikus volt!
Gabi és Eszter mindent profin leszervezett. A hajó, mint helyszín nagyon szép volt. A hidegtálakon, bőséges választékban, finomabbnál-finomabb ételek sorakoztak. A két nő csodás desszertasztalt kreált. Eszter egy különleges, kézzel festett, virágdíszes tortát készített, Gabi pedig az aprósüteményekről gondoskodott.
Mind a ketten nagyon kedves, vidám és közvetlen emberek. Nagyon jó volt végre találkozni velük!

Lengyel Józsefet én egy türelmes, komoly és nagyon nyitott egyéniségnek ismertem meg.
Mindenkivel szívesen beszélgetett. Saját bevallása szerint nem mozog otthonosan az efféle közegben, mégis nagyon ügyesen oldotta meg, hogy mindenkivel tudjon váltani pár szót.
Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, igyekezett minden kérdésre válaszolni.
Egy titok: a fényképek csalnak. Élőben magasabb, mint 180 cm. :D

Libor Máriáról is írnék pár sort. Nagyon örültem, hogy ő is ott volt a bulin, mert így vele is megismerkedhettem. Ő tipikusan olyan ember, akivel egyetlen perc beszélgetés után úgy éreztem, mintha régi ismerősök lennénk.
Itt szeretném még egyszer megköszönni a sütéssel kapcsolatos tanácsait! :) 

Feltétlenül meg kell még említenem Buzás Ágit!
A délután folyamán rengeteget beszélgettünk. Személyében egy végtelenül kedves és ugyanannyira szerény embert ismerhettem meg.
Az 50 fős vendégseregben tudtommal ő volt az egyetlen, aki otthoni körülmények között is próbálkozott már karamellvirágok készítésével. Nem is sikertelenül! Olyan fényképeket mutatott, hogy én laikusként nem tudnám megállapítani melyikük készítette. Mármint Ági vagy Józsi.

Sok olyan emberrel is nagyon jót beszélgettem, akikkel nem mutatkoztunk be egymásnak, vagy sajnos nem emlékszem a nevére.

Összességében ez egy varázslatos délután volt!

Köszönöm szépen Gabinak és Eszternek a szervezést és, hogy megadták a lehetőséget!
Lengyel Józsefnek pedig azt, hogy ilyen messzire utazott és ilyen türelmes volt!

Remélem lesz még alkalmam mindannyiukkal találkozni!

 Még több kép a facebookon.

  

Ehhez a bulihoz számomra szorosan kapcsolódik egy másik élmény is. Ezt pedig a húgomnak és a párjának köszönhetem.
Ők ugyanis Szegeden laknak, így kézenfekvő volt, hogy náluk töltsem az éjszakát.

Én már reggel átutaztam a városba. Fontos megbizatásom volt, 25 kg citromsavat kellett venni. Így elmentem a cukrásznagykerbe és magamnak is vettem pár dolgot. Ha már úgyis ott voltam…
Testvéremék Új-Szegeden ébredeztek még. Oda invitáltak a sógijelölt szüleihez. Friss melegszendvicsekkel vártak, ami igazán kellemes meglepetés volt. A bemutatkozásom pedig annyira jól sikerült, hogy ebédmeghívásban részesültem. (Vagy annyira jófej húgom anyósjelöltje. :) )
Visszatérve a belvárosba lázas készülődésbe kezdtem, és tesóm segítségével kicsit megszépültem a fent említett partyra. Sőt még sofőrszolgálatot is biztosítottak számomra. :)

A buli után csak egy táskacserére mentünk fel a lakásba, ahonnan gyalog folytattuk utunkat. Egy szimpi kocsmaféleségbe érkeztünk kb. három sarokra a lakástól.
Ott megittunk pár sört és hosszan elbeszélgettünk az élet kisebb-nagyobb dolgairól.
Még arra is rábírtak, hogy próbáljak meg csocsózni. Hát, ha láttatok még bénát… :)
Le a kalappal – ha jól emlékszem – Noel előtt, aki vérprofin játszott és beállt hozzánk negyediknek. Na az ő idegei tuti acélból vannak.

Fél egy körül mentünk haza, ahol húgom párja olyan krumplipürét főzött, hogy azt egyszer biztosan posztolom, amennyiben engedélyt kapok rá valaha.
A másnap reggeli tükörtojás is ugyan ez a kategória. Friss kiflivel és paprikával.

A legjobb az volt az egészben, hogy most kivételesen én voltam kiszolgálva, ami 3 gyermek mellett valljuk be ritkán fordul elő.
Köszönöm szépen, hogy egy hétvége erejéig elkényeztettetek! :)

Minestrone

Ha én levest főzök, akkor a vagy krémlevest készítek vagy valami nagyon tartalmasat. Ezt úgy kell érteni, hogy egészen konkrétan megáll benne a kanál.
Erre jó példa a babgulyás. Egyszer a férjem felügyelt a levesre, amíg én valamit elintéztem. Szorgosan kóstolta is. Mire visszaértem a konyhába, közölte, hogy a hús majdnem jó, tehát hamarosan ehetünk. Csak csodálkozott, amikor én közöltem, hogy még teszek bele krumplit, babot és csipetkét is. :)
Ez a leves pedig a kedvenceim közé tartozik, mivel bármilyen zöldséget bele lehet főzni. Egy tipikus, mi van a kamrában étel. Ez a recept pedig a mi kamránk pillanatnyi állapotát mutatja be. :)
A gyerekek is imádják, mert nagyon változatos. Mindig találnak benne valamit, ami "ehető". Mert mindent még egy 4 éves sem piszkál ki a tányérjából. :)

1 l víz

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 darabka parmezánhéj

1 db cukkini

3 db krumpli

2 db répa

25 dkg csiperke gomba

40 dkg kockázott paradicsom (konzerv)

10 dkg gyöngybab

egy babérlevél

só

bors

A zöldségeket meghámoztam, felkockáztam. Felöntöttem vízzel, megfűszereztem, beletettem egy babérlevelet. Hozzáöntöttem a paradicsom konzervet és a babot, beletettem a parmezánt. Közepes lángon, forrástól számítva kb. 1 óra alatt készre főztem.

Tálaláskor megszórtam reszelt parmezánnal, friss kenyeret kínáltam hozzá.

Gombás paradicsomos lepények avagy pizza?

A mai menü igazi Észak-olaszos, vékony és roppanós tésztájú pizza.
Nem véletlenül. Hiszen fel kellett avatnom az új 4 tálcás állványos pizzasütőkészletemet! Jelentem jól szuperál! :) (Talán maradt még pár darab a Lidlben, a múlt heti akcióból.)
Osztatlan sikert aratott.
A sajt most lemaradt róla. Egyrészt azért, mert elfelejtettem. Másrészt meg nem is vettem most a célnak megfelelő sajtot. Parmezánt meg nem akartam rá.
Ettől függetlenül nyugodtan meg lehet szórni pl. mozzarellával.
Nagyából egy óra alatt megvan, szóval a pizzafutárt megint nem hívtuk. Az a 10 perc már nem oszt. A házi készítés pedig mindig ad egy bizonyos pluszt az ételnek.

4 x 30 cm

Tészta
60 dkg rétesliszt
1,5 dkg friss élesztő
1 púpos teáskanál só
3,3 dl víz
1 evőkanál olíva olaj

Feltét
40 dkg-os kockázott paradicsom konzerv
1 mokkáskanál só
késhegynyi bors
25 dkg csiperke gomba

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, hozzáadom a sót, olajat és vizet. Rugalmas, sima kéztől elváló tésztát dagasztok belőle. Négy egyforma részre vágom a tésztát és kivajazott pizzaformákba (vagy egy nagy kb. 35x37 cm-es gáztepsibe ) nyomkodom.
A sütőt előmelegítem a legmagasabb hőfokra.
A paradicsomkonzervet elkeverem sóval és borssal. Ilyenkor ízlés szerint lehet fűszereket is hozzáadni.
Minden pizzára teszek pár kanállal a paradicsomból és egyenletesen szétkenem rajta.
A gombát megmosom, vékonyan felszeletelem. Nagyjából egyenlően elosztom a pizzák tetején.
Addig sütöm, amíg a széle aranybarnára sül.
Nálam ez 10  perc, az én öreg gázsütőm kb. 300 fokot tud. Alacsonyabb hőmérsékleten természetesen több idő kell neki. Pl. 250 fokon kb. 15 perc.