Lengyel József 10 000 lájk bulija

Lengyel József munkáját már régóta ámulattal figyelem.
Visszakerestem a blogján és egészen pontosan a második bejegyzése óta olvasom.
Hasonlóan sok másik emberhez én is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet Józsival személyesen találkozni. Szerettem volna beszélgetni vele. Rengeteg kérdésem volt irányába.

Azután kissé bosszúsan olvastam róla, hogy éppen innen a szomszédból (60 km-ről) utazott hozzá két bloggerina, Eszter és Gabi. Arra gondolta, hogy bárcsak ismerném őket, és bárcsak velük tarthattam volna.
Örömmel olvastam mindhármójuk beszámolóját. Közben pedig reméltem, hogy egyszer majd találkozok velük. Mind a hármójukkal. Hiszen Józsi elbeszélése alapján megkerestem a blogjukat és olvasni kezdtem őket is.

Már éppen egy Győri utazást fontolgattam, a férjemmel együtt, amikor megláttam a felhívást. 10 000 lájk party Lengyel József tiszteletére. Méghozzá Szegeden!

Azonnal e-maileztem Gabinak! (Türelmetlen ember lévén kétszer is. :) )

Az elkövetkező napokban tűkön ülve vártam. Közben megszerveztem az utazást, szállást.
Sajnos a férjem nem tudott velem jönni, pedig mindketten szerettük volna.

Maga a buli fantasztikus volt!
Gabi és Eszter mindent profin leszervezett. A hajó, mint helyszín nagyon szép volt. A hidegtálakon, bőséges választékban, finomabbnál-finomabb ételek sorakoztak. A két nő csodás desszertasztalt kreált. Eszter egy különleges, kézzel festett, virágdíszes tortát készített, Gabi pedig az aprósüteményekről gondoskodott.
Mind a ketten nagyon kedves, vidám és közvetlen emberek. Nagyon jó volt végre találkozni velük!

Lengyel Józsefet én egy türelmes, komoly és nagyon nyitott egyéniségnek ismertem meg.
Mindenkivel szívesen beszélgetett. Saját bevallása szerint nem mozog otthonosan az efféle közegben, mégis nagyon ügyesen oldotta meg, hogy mindenkivel tudjon váltani pár szót.
Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, igyekezett minden kérdésre válaszolni.
Egy titok: a fényképek csalnak. Élőben magasabb, mint 180 cm. :D

Libor Máriáról is írnék pár sort. Nagyon örültem, hogy ő is ott volt a bulin, mert így vele is megismerkedhettem. Ő tipikusan olyan ember, akivel egyetlen perc beszélgetés után úgy éreztem, mintha régi ismerősök lennénk.
Itt szeretném még egyszer megköszönni a sütéssel kapcsolatos tanácsait! :) 

Feltétlenül meg kell még említenem Buzás Ágit!
A délután folyamán rengeteget beszélgettünk. Személyében egy végtelenül kedves és ugyanannyira szerény embert ismerhettem meg.
Az 50 fős vendégseregben tudtommal ő volt az egyetlen, aki otthoni körülmények között is próbálkozott már karamellvirágok készítésével. Nem is sikertelenül! Olyan fényképeket mutatott, hogy én laikusként nem tudnám megállapítani melyikük készítette. Mármint Ági vagy Józsi.

Sok olyan emberrel is nagyon jót beszélgettem, akikkel nem mutatkoztunk be egymásnak, vagy sajnos nem emlékszem a nevére.

Összességében ez egy varázslatos délután volt!

Köszönöm szépen Gabinak és Eszternek a szervezést és, hogy megadták a lehetőséget!
Lengyel Józsefnek pedig azt, hogy ilyen messzire utazott és ilyen türelmes volt!

Remélem lesz még alkalmam mindannyiukkal találkozni!

 Még több kép a facebookon.

  

Ehhez a bulihoz számomra szorosan kapcsolódik egy másik élmény is. Ezt pedig a húgomnak és a párjának köszönhetem.
Ők ugyanis Szegeden laknak, így kézenfekvő volt, hogy náluk töltsem az éjszakát.

Én már reggel átutaztam a városba. Fontos megbizatásom volt, 25 kg citromsavat kellett venni. Így elmentem a cukrásznagykerbe és magamnak is vettem pár dolgot. Ha már úgyis ott voltam…
Testvéremék Új-Szegeden ébredeztek még. Oda invitáltak a sógijelölt szüleihez. Friss melegszendvicsekkel vártak, ami igazán kellemes meglepetés volt. A bemutatkozásom pedig annyira jól sikerült, hogy ebédmeghívásban részesültem. (Vagy annyira jófej húgom anyósjelöltje. :) )
Visszatérve a belvárosba lázas készülődésbe kezdtem, és tesóm segítségével kicsit megszépültem a fent említett partyra. Sőt még sofőrszolgálatot is biztosítottak számomra. :)

A buli után csak egy táskacserére mentünk fel a lakásba, ahonnan gyalog folytattuk utunkat. Egy szimpi kocsmaféleségbe érkeztünk kb. három sarokra a lakástól.
Ott megittunk pár sört és hosszan elbeszélgettünk az élet kisebb-nagyobb dolgairól.
Még arra is rábírtak, hogy próbáljak meg csocsózni. Hát, ha láttatok még bénát… :)
Le a kalappal – ha jól emlékszem – Noel előtt, aki vérprofin játszott és beállt hozzánk negyediknek. Na az ő idegei tuti acélból vannak.

Fél egy körül mentünk haza, ahol húgom párja olyan krumplipürét főzött, hogy azt egyszer biztosan posztolom, amennyiben engedélyt kapok rá valaha.
A másnap reggeli tükörtojás is ugyan ez a kategória. Friss kiflivel és paprikával.

A legjobb az volt az egészben, hogy most kivételesen én voltam kiszolgálva, ami 3 gyermek mellett valljuk be ritkán fordul elő.
Köszönöm szépen, hogy egy hétvége erejéig elkényeztettetek! :)